9.Miért ül Ez mellettem?!

Sziasztok! Hosszú hetek után meg jött e 9.rész!Remélem tetszeni fog! Hagyjatok nyomot magatok után!! Oh és mielőtt el felejtem meg szeretném köszönni a feliratkozókat és az oldal megjelenítéseket..De egy szó több mint száz. :D A blog szünetnek vége! Remélem tetszeni fog jó olvasást!
XOXO:Boo  :)


                                              Come on jump out at me.....Come on bring everything...

2 héttel később: 

Ring!-Ring! Adta tudtomra a telefonom , hogy megint iskola. Nem tetszésemet ki is fejeztem annyival . hogy a készülék megismerkedhetett a padlóval. Ő viszont még mindig csipogott. Lassan feltornáztam magam ülő helyzetbe. A tekintetem levezettem a telefonra ami lila szőnyegemen "pihent". Fel akartam állni amikor én is meg ismerkedhetem jó öreg szőnyegemmel. "Ez remek" mormogtam magamban. Fel keltem a földről. Hogy a Jó istenbe zenélhet még? Lábamat lendítettem , hogy belerúgjak a telefonba de helyette az ágy sarkát találtam el. Fájdalmamban felszisszentem és vissza ültem az ágyba és arcomat kezeim közé temettem.
-Ez nem az én napom!-morogtam mire egy kuncogást hallottam meg az ajtó elől. Lassan fel pillantottam és az apró lábak el kezdtek rohanni felém.
-Támadás!-kiáltotta Krissz. A földtől elrugaszkodott és rajtam végezte.-Jó reggelt Nővérkém!- mondta és egy hatalmas cuppanós puszit kaptam tőle ajándékba.
-Neked is!-mosolyát viszonoztam. Lassan le mászott rólam és elindult a konyha felé. Az én utam pedig egyenesen a fürdőbe vezetett. Hálóingemet áthúztam fejem fölött és be álltam a zuhany alá. Gondolataim megint vissza terelődtek 2 héttel ez előtt re. Mármint nem a betörésre hanem Harry-re. Másnap reggel csak egy levelet találtam tőle amiben annyi állt , hogy :

"Reggelt! Nem akartalak fel kelteni mivel csak egy pár mondat erejéig tart a levelem. Először is: Felejts el mindent nem kell a köszöneted. És ne mond el senkinek mert különben nagyon meg bánod. Kettő: Nem lesz benne a hírekben és senki nem tud róla ezt le beszéltem a rendőrökkel , mentősökkel stb. Ne feledd amit mondtam ne mond el senkinek és kerülj el nagy ívben.
                                                                                                              Harry"

Gondolataimból ki szakadva vettem észre , hogy már egy fél órája a zuhany alatt álok. A csapot el zártam  és magam köré tekertem a puha törölközőt. Akaratom ellenére is tekintetem le vezettem a piros csíkra mellem alatt. Már  nem látszok annyira. Kb 5 nappal a betörés után lett egy kis műtétem amivel meg oldották úgy , hogy csak egy aprócska heg fog meg maradni a helyén. Hajkefémet a kezembe véve el kezdtem fésülködni. Hajamat felkötöttem egy lófarokba. Fogamat pedig elkezdtem mosni. Amikor készen lettem vele. Magamra kaptam bő szárú farmerem és egy hosszú ujjú bő pólót. Soha nem voltam az a lány aki szereti mutogatni magát. Sőt szerintem nekem nincs is mit mutogatni magamon. De mielőtt még a maradék Egomat is lerombolnám elindultam a földszintre reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntek vidáman. Egy mosolyt küldtem feléjük.
-Nektek is!- Mondtam majd mindenkinek egy-egy puszit nyomtam az arcára. Étvágyam nem volt. Valamiért meg viselt az a levél. Pedig nem érzek iránta semmit.
-Kicsim gyere egyél legalább egy vajas kenyeret!-mondta Patti és letette az asztalra a kenyeret.
-Nem kérek!- mondtam. Apa megadóan sóhajtott és tovább olvasta reggeli újságát. Az asztalról fel kaptam az uzsonnás zacskómat ami vagy a kukába vagy az egyik osztály társamnál fogja végezni. Mindig be raknak egy csomó ételt amire azt hiszik , hogy én fogyasztom el. Pedig ez nem így van. 5 kg-ot fogytam a 2 hét alatt. Hála istennek apáék ezt nem tudják , de ha rajtam múlik nem is fogják. A ruháim már kicsit bővebbek is a kelleténél. De Pattinak  be magyaráztam annyival , hogy már biztos ki nyúltak. Ki léptem az ajtónkon egy gyors búcsúzás után és azonnal Louis karjaiba ugrottam.
-Jó reggelt Boo!-mondta és egy puszit nyomott arcomra.
-Neked is!-mosolyogtam rá. Ő az aki tud mindent más senki.
-Ugye ezt ma te eszed meg!-mutatott a tízórais zacskóra.
-Louis kérlek ne kezd megint.-sóhajtottam.
-Oké! Ebből elegem van , hogy mindig feleslegesen jártatom a szám. Vagy előttem eszel meg ma két szendvicset vagy most bemegyek és mindent elmondok apádéknak!- mondta kicsit kiabálva.
-Rendben eszem!-adtam meg magam. Életemben az első dolog amit el titkolok előlük. Uzsonnámat a táskámba süllyesztettem és Louis oldalán indultam meg az iskola felé. Az út csendben telt. És ez nem az a kellemes csönd. Nem! Számomra ez a tipikus kínos csönd volt. Az iskola kapuja még mindig olyan hangulatú volt mint egy börtön. Az emeletre siettünk és be ültünk a helyünkre. Lou  még mindig nem szólt hozzám ami zavart. Nagyon is. Gondolkodásomból ki zökkentett a csengő hangja.
-Jó reggelt gyerekek!- Köszönt az igazgató.
-Jó reggelt Tanár nő!- köszönt kórusban az osztály.
Mindenki üljön egyesével! Jönnek be a végzősök!- mosolyodott el. Az osztály egyik felén üresek a padok mivel ezt a termet szokták előadó teremnek is használni. Louis rám nézett majd küldött felém egy mosolyt. Fel emelte táskáját a földről és el ment. Az ajtó felől kopogást hallottam. Mindenki arra fordította a fejét. Nyílt az ajtó és be léptek rajza a végzősök. Meg láttam a Punk-ot. Ez remek. Azt hittem , hogy Louis mellé ül mint egy normális testvér pár de nem. Louis mellé be ült Ben. Nagyon jó fej srác. Vissza tekintettem az ajtó felé. A göndör állt ott mögötte meg a plázacica talp nyalói. Harry rám pillantott és el mosolyodott. Elindult a padom felé én meg azon kaptam magam hogy azért imádkozom , hogy ne ide jöjjön. De ez nem így lett. Ki húzta a mellettem levő széket és le ült rá. Szét néztem az osztályban ahol sok lány szúrós tekintettel nézett engem és a mellettem ülő Göndörkét. A plázacicák egy sóhajjal el intézték majd tovább álltak és mindegyikük szét osztódott a teremben. -Rendben gyerekek. Gondolom mindenkiben fel merült a kérdés , hogy miért vagyunk itt ennyien. -Fel nem is egyszer. Csak bennem az is , hogy miért ül mellettem Ez.  -Mivel mind a két osztály Shekespeer-t tanulja. Így együtt nézitek meg a Rómeó és Júliát.-mosolyodott el. Az egyik diák a vetítőhöz ment. A cédét be helyezte a szerkezetbe és vissza ült a helyére. A villanyok le kapcsoltak és az egész terem sötétségbe borult. De az elmémben a fogaskerekek még mindig kattogtak. Miért mellém ült? Azt mondta , hogy kerüljem erre ő jön ide?.
-Ne gondolkozz már annyit!-hallottam meg magam mellől rekedtes hangját.
-Sajnálom!-mondtam és le hajtottam fejem.
-Bocsánatot kérsz azért mert gondolkozol?-kuncogott fel mire az én arcom a piros árnyalataiban kezdett pompázni.-Miért bujkáltál előlem egész héten?-Szemeim el kerekedtek erre a mondatra.Hogy én miért bujkáltam?  Ő kérte és még felelőségre akar vonni?
-Hogy mi?- mondtam egy kicsit hangosabban.
-Harry és Isabella látom jól el társalognak. De folytassák ezt kint a folyosón.
-De Tanárnő én....
-Semmi én fáradjanak ki!-mondta és az ajtóra mutatott. A Göndör már ott állt az ajtóban én pedig lassan kullogtam el mellette. Soha nem küldtek még ki óráról erre meg. Ezt nem hiszem el.
-Válaszolsz a kérdésemre végre?- Kérdezte már egy kicsit idegesebben. Megragadta kezem és ki húzott az udvarra.
-Harry miért kérdezed , hogy miért amikor tudod?!-Mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
-Nem képzeld el nem tudom!-mondta idegesen.
-Harry a leveled!.....De mintha ezt nem tudtad volna.-Gyűltek könnyek szemembe bár magam sem értem , hogy miért.
-Milyen levél?-Nézett rám nyugalomtól csillogó zöld szemeivel. Hatalmas kezeit derekamra helyezte és közelebb húzott.-Ki fejtenéd jobban? -Kérte.  Belőlem pedig ki tört a sírás. A 2 hét alatt ami történt most jött ki de nem értem , hogy miért pont  most.-Shhh semmi baj!-mondta és védelmezően körém tekerte karjait. Arcomat mellkasába temettem és be szívtam férfias illatát. Egyik kezét fel vezette arcomhoz és lassan végig simította azt. Egy ki kandikáló hajtincset fülem mögé tűrt. Szeme az én szemem és ajkam közt cikázott. Fejemet le akartam hajtani de nem engedte. Ajkait enyémnek nyomta. Nem tudtam , hogy mit csináljak. Életemben nem csókolóztam még.-Ne félj!-suttogta ajkamra mintha olvasna gondolataimba. Ajkait elkezdte mozgatni az enyémeken amit én próbáltam utánozni. Kezeit vissza csúsztatta derekamra és a maradék távolságot is megszüntette ami köztünk volt. Nyelvét végig húzta alsó ajkamon mire azok szét nyíltak. Nyelveink keringőt jártak egymással. És egy különös érzés vett hatalmába. Éreztem , hogy fogy a levegőm és ahogyan észre vettem Harry-nek is. Lassan húzta el puha ajkait az enyémtől. Homlokát az én homlokomnak támasztotta majd egy utolsó puszit nyomott számra. Elmosolyodott. De nekem valahogy ez nem sikerült. Neki barátnője van. Harry arcáról is eltűnt a mosoly. Karjaiból ki szabadítva magam futottam vissza az iskolába. A fejemben lévő kérdések csatát vívtak. De ami a legjobban idegesített mind kötül az egy volt. A MIÉRT??