10.Egy rossz állom!

Gumicukros jó napot mindenkinek!!! :3  Meghoztam az új részt!!!! :)  Remélem tetszeni fog!!!! :) Jó olvasást!
XOXO: Boo! =)
  
                                      If you give in tonight , just let me set you free......

A nap lassan és kínzóan telt. Mivel első órán nem lett vége a filmnek ezért a második órát végig a Göndör mellett kellett végig ülnöm. Nem szólt semmit. De engem azok a  kérdések foglalkoztattak  csak , hogy 1. Miért csókolt meg 2. Miért mondta azt , hogy nem tudja milyen levél 3. Hogyan bírok ki vele két hetet apuék nászútján? Igen jól hallottátok Patti ki találta , hogy jöjjenek ők is. Aminek egy részt örülök mivel ott lesz velem Louis de vele együtt jár akkor Harry is. És nincs ahhoz kedvem , hogy a nyáladzásukat hallgassam Kendallal..Sajnos ő is jön. Bár kedves lány LENNE ha nem lenne ennyire el kényeztetve és nem kezdődne minden mondata úgy , hogy Én , Én , Én. A csengő hangjára eszméltem fel. -Végre vége- gondoltam majd el  indultam haza.  Éppen haza felé sétáltam egyedül mivel Lou ma El-nél alszik.
-Szia Bella! Ugye? -jött oda hozzám egy fiú.
-Szia! Igen.-mosolyogtam rá.
-Liam vagyok. Tudod múltkor Louis mutatott be.
-Tényleg szia!-mosolyogtam vissza. Elindultunk haza felé és az egész utat végig beszélgettük. Nagyon kedves fiú jól el lehet  vele beszélgetni.-Itt is vagyunk. Örülök , hogy találkoztunk.
-Én is!-mosolygott majd egy puszit nyomott arcomra.-Meg adod a számod?-kérdezte kicsit félénken. Egy bátorító mosolyt küldtem felé.
-Persze!-táskámból elő húzva egy lapot és egy tollat kezdtem el írni a számokat. Amikor végeztem át nyújtottam neki a kis lapocskát amit egy nagy mosollyal fogadott.
-Akkor majd beszélünk. Szia!
-Rendben szia!- Ölelt meg majd arcomra egy utolsó puszit nyomott és nagy mosollyal az arcán távozott. Táskám aljáról elő halásztam a kulcsom majd az ajtóhoz sétáltam. Ahogyan kattant a zár én azon nyomban nyitottam az ajtót és be léptem rajta. A ház kongott az ürességtől. Bár mit is vártam hiszen holnap esküvő. Utána meg nászút.....és a Göndör. Magamon is elcsodálkoztam de az első utam a hűtőhöz vezetett. Kinyitva azt el vettem az ebédet amit Patti készített nekem. Annyira oda figyelő. És kedves apa a legjobbat választotta. Annyira de annyira hasonlít...Anyára. Mondatomon el mosolyodtam. De tényleg annyi közös van bennük. És még egy kicsit hasonlítanak is. Bár azt kötve hinném , hogy bármi közük lenne egymáshoz. Azt már el mondták volna. Vagy talán mégsem? Nem azt nem hinném hiszen remek a kapcsolatom Apával és Pattival is. Ha meg Niall tudná akkor arra fogadni mernék , hogy az már el jutott volna az én fülemig is. Utolsó falatokat helyeztem bele az ételből a számba de még mindig éhes voltam. El vittem tányéromat a mosogatóig majd belehelyeztem azt. Elkezdtem mosogatni. De hirtelen eszembe jutott a mai nap. És , és Harry. Be ugrott az a kép amikor megcsókolt és az is , hogy olyan bunkón ott hagytam. De mit tehettem volna? A karjaiba borulok úgy , hogy neki barátnője van? Na azt lesheti. Annyira hülye még én sem vagyok. Eltörölvén a tányért a helyére helyeztem. A csokimat pedig ki szedtem a szekrényből. Megnéztem , hogy be zártam e mindent. Amikor meg bizonyosodtam biztonságomról.-amit erősen kétlenék a múltkori után- Fel robogtam az emeletre. Táskámat le dobtam ágyamra. Elővettem a könyveimet és tanulni kezdtem. Tudom , hogy most 2 hétig nem megyek iskolába de akkor is fel kell készülnöm.
Tanulásom egy hatalmas zörgés zavarja meg. Fel pattanok és el indulok a hang iránya felé. De meg bántam. Apa holtan fekszik a földön. Minden a vérében úszik. Azonnal oda futok hozzá. Fejét lassan fel emelem nehogy nagyobb kárt tegyek. Tiszta vér vagyok és ami még rosszabb ez mind az én Édes apám vére. A tüdőmből ki jövő levegő remeg. Ki volt ez? Ujjamat  Apu nyakára tapasztom nincs pulzusa. De miért? Ki volt ez? Ki tehette ezt? Megint.....
Hátamon meg éreztem egy kezet mire fel sikítottam.
-Kicsim jól vagy?-kérdezte apu. Azonnal fel pattantam a székemből és a nyakába ugrottam.
-Rosszat álmodtam!-mondtam mire szorosan magához húzott.
-Shhh semmi  baj!-suttogta. Egy kis idő után le nyugodtam végre.
-Akkor ma lesz a legény búcsú?-mosolyogtam rá apára.
-Igen!-hangja el némult-Nem merlek egyedül itthon hagyni megint!-suttogta.
-Apa! Nem lesz semmi baj.-mondtam és egy puszit nyomtam arcára.
-Biztos?-emelte rám tekintetét.
-Biztos!-adtam még egy puszit arcára. -Na de indulj készülődni! Nem hagyhatod ki a legénybúcsúd!- mondatomra fel nevetett majd ki viharzott a szobámból. Az órámra pillantottam amiről meg tudtam alapítani hogy már 9 óra is el múlt. Remek. Hogy a fenébe tudtam ennyit aludni. Telefonomat fel vettem az ágyról. A képernyőn szokásos módon húztam végig az ujjam. 2 üzenet. Liam és és.....Harry.
-Kicsim el mentem!-állt meg a szoba ajtómban apa.
-Rendben érezd jól magad!- közelebb jött nyomott egy utolsó puszit homlokorma utána pedig már csak a bejárati ajtó csukódására és a zár kattanására eszméltem fel. Tekintetem vissza futtattam a képernyőre és először Liam üzenetét kezdtem olvasni.
"Remélem majd még találkozunk!Jó éjt szépség..: Liam"

Elmosolyodtam de egyből az arcomra fagyott a mosoly amikor rá jöttem , hogy még van egy üzenet Harry-től is.
"Még mindig nem értem milyen levél"

Ennyi állt az üzenetben. Most ez komolyan hülyének néz? A telefont le dobtam az ágyra és mentem is a fürdőbe. Egy gyors zuhany és haj mosás után az utam puha ágyikómba vezetett. Izgatott vagyok nagyon a holnapi nap miatt. És Nialler is haza jön megint. Utána meg a  nász út. Bár azt annyira nem várom. Az jó lesz , hogy végre már egy családként megyünk el valahova. De azt nem , hogy ott lesz Harry is. Egyre jobban azt veszem magamon észre , hogy Kendall már nem is zavar. Inkább csak a Göndör. De mivel ez Apa és Patti napja ezért nem ronthatom el. Ezeken gondolkozva nyomott el az álom.... Fehér ruhámban sétáltam végig a puha szőnyeget éreztem lábam alatt. Lassan haladtam előre. Ezt a percet vártam egész életemben. Kisfiam apja mellett áll kis öltönyben. Tiszta apja ez a gyerek. Kezemet még lapos hasamra simítom de tudom , hogy ez már csak pár hétig marad így de nem is bánom. Az oltárhoz érve férjem szemeibe nézek. Remek érzés ezt ki mondani. Amikor már végre mind a ketten ki mondtuk az "igen"-t egy szerelmes csókkal zárjuk le ezt a gyönyörű ceremóniát.a csók végénél furcsa dolog történik. Feketeség minden fekete. Gyermekem arca lebeg előttem. De, de ki az apja? El tűnt minden emlék. Mi történt?....

9.Miért ül Ez mellettem?!

Sziasztok! Hosszú hetek után meg jött e 9.rész!Remélem tetszeni fog! Hagyjatok nyomot magatok után!! Oh és mielőtt el felejtem meg szeretném köszönni a feliratkozókat és az oldal megjelenítéseket..De egy szó több mint száz. :D A blog szünetnek vége! Remélem tetszeni fog jó olvasást!
XOXO:Boo  :)


                                              Come on jump out at me.....Come on bring everything...

2 héttel később: 

Ring!-Ring! Adta tudtomra a telefonom , hogy megint iskola. Nem tetszésemet ki is fejeztem annyival . hogy a készülék megismerkedhetett a padlóval. Ő viszont még mindig csipogott. Lassan feltornáztam magam ülő helyzetbe. A tekintetem levezettem a telefonra ami lila szőnyegemen "pihent". Fel akartam állni amikor én is meg ismerkedhetem jó öreg szőnyegemmel. "Ez remek" mormogtam magamban. Fel keltem a földről. Hogy a Jó istenbe zenélhet még? Lábamat lendítettem , hogy belerúgjak a telefonba de helyette az ágy sarkát találtam el. Fájdalmamban felszisszentem és vissza ültem az ágyba és arcomat kezeim közé temettem.
-Ez nem az én napom!-morogtam mire egy kuncogást hallottam meg az ajtó elől. Lassan fel pillantottam és az apró lábak el kezdtek rohanni felém.
-Támadás!-kiáltotta Krissz. A földtől elrugaszkodott és rajtam végezte.-Jó reggelt Nővérkém!- mondta és egy hatalmas cuppanós puszit kaptam tőle ajándékba.
-Neked is!-mosolyát viszonoztam. Lassan le mászott rólam és elindult a konyha felé. Az én utam pedig egyenesen a fürdőbe vezetett. Hálóingemet áthúztam fejem fölött és be álltam a zuhany alá. Gondolataim megint vissza terelődtek 2 héttel ez előtt re. Mármint nem a betörésre hanem Harry-re. Másnap reggel csak egy levelet találtam tőle amiben annyi állt , hogy :

"Reggelt! Nem akartalak fel kelteni mivel csak egy pár mondat erejéig tart a levelem. Először is: Felejts el mindent nem kell a köszöneted. És ne mond el senkinek mert különben nagyon meg bánod. Kettő: Nem lesz benne a hírekben és senki nem tud róla ezt le beszéltem a rendőrökkel , mentősökkel stb. Ne feledd amit mondtam ne mond el senkinek és kerülj el nagy ívben.
                                                                                                              Harry"

Gondolataimból ki szakadva vettem észre , hogy már egy fél órája a zuhany alatt álok. A csapot el zártam  és magam köré tekertem a puha törölközőt. Akaratom ellenére is tekintetem le vezettem a piros csíkra mellem alatt. Már  nem látszok annyira. Kb 5 nappal a betörés után lett egy kis műtétem amivel meg oldották úgy , hogy csak egy aprócska heg fog meg maradni a helyén. Hajkefémet a kezembe véve el kezdtem fésülködni. Hajamat felkötöttem egy lófarokba. Fogamat pedig elkezdtem mosni. Amikor készen lettem vele. Magamra kaptam bő szárú farmerem és egy hosszú ujjú bő pólót. Soha nem voltam az a lány aki szereti mutogatni magát. Sőt szerintem nekem nincs is mit mutogatni magamon. De mielőtt még a maradék Egomat is lerombolnám elindultam a földszintre reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntek vidáman. Egy mosolyt küldtem feléjük.
-Nektek is!- Mondtam majd mindenkinek egy-egy puszit nyomtam az arcára. Étvágyam nem volt. Valamiért meg viselt az a levél. Pedig nem érzek iránta semmit.
-Kicsim gyere egyél legalább egy vajas kenyeret!-mondta Patti és letette az asztalra a kenyeret.
-Nem kérek!- mondtam. Apa megadóan sóhajtott és tovább olvasta reggeli újságát. Az asztalról fel kaptam az uzsonnás zacskómat ami vagy a kukába vagy az egyik osztály társamnál fogja végezni. Mindig be raknak egy csomó ételt amire azt hiszik , hogy én fogyasztom el. Pedig ez nem így van. 5 kg-ot fogytam a 2 hét alatt. Hála istennek apáék ezt nem tudják , de ha rajtam múlik nem is fogják. A ruháim már kicsit bővebbek is a kelleténél. De Pattinak  be magyaráztam annyival , hogy már biztos ki nyúltak. Ki léptem az ajtónkon egy gyors búcsúzás után és azonnal Louis karjaiba ugrottam.
-Jó reggelt Boo!-mondta és egy puszit nyomott arcomra.
-Neked is!-mosolyogtam rá. Ő az aki tud mindent más senki.
-Ugye ezt ma te eszed meg!-mutatott a tízórais zacskóra.
-Louis kérlek ne kezd megint.-sóhajtottam.
-Oké! Ebből elegem van , hogy mindig feleslegesen jártatom a szám. Vagy előttem eszel meg ma két szendvicset vagy most bemegyek és mindent elmondok apádéknak!- mondta kicsit kiabálva.
-Rendben eszem!-adtam meg magam. Életemben az első dolog amit el titkolok előlük. Uzsonnámat a táskámba süllyesztettem és Louis oldalán indultam meg az iskola felé. Az út csendben telt. És ez nem az a kellemes csönd. Nem! Számomra ez a tipikus kínos csönd volt. Az iskola kapuja még mindig olyan hangulatú volt mint egy börtön. Az emeletre siettünk és be ültünk a helyünkre. Lou  még mindig nem szólt hozzám ami zavart. Nagyon is. Gondolkodásomból ki zökkentett a csengő hangja.
-Jó reggelt gyerekek!- Köszönt az igazgató.
-Jó reggelt Tanár nő!- köszönt kórusban az osztály.
Mindenki üljön egyesével! Jönnek be a végzősök!- mosolyodott el. Az osztály egyik felén üresek a padok mivel ezt a termet szokták előadó teremnek is használni. Louis rám nézett majd küldött felém egy mosolyt. Fel emelte táskáját a földről és el ment. Az ajtó felől kopogást hallottam. Mindenki arra fordította a fejét. Nyílt az ajtó és be léptek rajza a végzősök. Meg láttam a Punk-ot. Ez remek. Azt hittem , hogy Louis mellé ül mint egy normális testvér pár de nem. Louis mellé be ült Ben. Nagyon jó fej srác. Vissza tekintettem az ajtó felé. A göndör állt ott mögötte meg a plázacica talp nyalói. Harry rám pillantott és el mosolyodott. Elindult a padom felé én meg azon kaptam magam hogy azért imádkozom , hogy ne ide jöjjön. De ez nem így lett. Ki húzta a mellettem levő széket és le ült rá. Szét néztem az osztályban ahol sok lány szúrós tekintettel nézett engem és a mellettem ülő Göndörkét. A plázacicák egy sóhajjal el intézték majd tovább álltak és mindegyikük szét osztódott a teremben. -Rendben gyerekek. Gondolom mindenkiben fel merült a kérdés , hogy miért vagyunk itt ennyien. -Fel nem is egyszer. Csak bennem az is , hogy miért ül mellettem Ez.  -Mivel mind a két osztály Shekespeer-t tanulja. Így együtt nézitek meg a Rómeó és Júliát.-mosolyodott el. Az egyik diák a vetítőhöz ment. A cédét be helyezte a szerkezetbe és vissza ült a helyére. A villanyok le kapcsoltak és az egész terem sötétségbe borult. De az elmémben a fogaskerekek még mindig kattogtak. Miért mellém ült? Azt mondta , hogy kerüljem erre ő jön ide?.
-Ne gondolkozz már annyit!-hallottam meg magam mellől rekedtes hangját.
-Sajnálom!-mondtam és le hajtottam fejem.
-Bocsánatot kérsz azért mert gondolkozol?-kuncogott fel mire az én arcom a piros árnyalataiban kezdett pompázni.-Miért bujkáltál előlem egész héten?-Szemeim el kerekedtek erre a mondatra.Hogy én miért bujkáltam?  Ő kérte és még felelőségre akar vonni?
-Hogy mi?- mondtam egy kicsit hangosabban.
-Harry és Isabella látom jól el társalognak. De folytassák ezt kint a folyosón.
-De Tanárnő én....
-Semmi én fáradjanak ki!-mondta és az ajtóra mutatott. A Göndör már ott állt az ajtóban én pedig lassan kullogtam el mellette. Soha nem küldtek még ki óráról erre meg. Ezt nem hiszem el.
-Válaszolsz a kérdésemre végre?- Kérdezte már egy kicsit idegesebben. Megragadta kezem és ki húzott az udvarra.
-Harry miért kérdezed , hogy miért amikor tudod?!-Mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
-Nem képzeld el nem tudom!-mondta idegesen.
-Harry a leveled!.....De mintha ezt nem tudtad volna.-Gyűltek könnyek szemembe bár magam sem értem , hogy miért.
-Milyen levél?-Nézett rám nyugalomtól csillogó zöld szemeivel. Hatalmas kezeit derekamra helyezte és közelebb húzott.-Ki fejtenéd jobban? -Kérte.  Belőlem pedig ki tört a sírás. A 2 hét alatt ami történt most jött ki de nem értem , hogy miért pont  most.-Shhh semmi baj!-mondta és védelmezően körém tekerte karjait. Arcomat mellkasába temettem és be szívtam férfias illatát. Egyik kezét fel vezette arcomhoz és lassan végig simította azt. Egy ki kandikáló hajtincset fülem mögé tűrt. Szeme az én szemem és ajkam közt cikázott. Fejemet le akartam hajtani de nem engedte. Ajkait enyémnek nyomta. Nem tudtam , hogy mit csináljak. Életemben nem csókolóztam még.-Ne félj!-suttogta ajkamra mintha olvasna gondolataimba. Ajkait elkezdte mozgatni az enyémeken amit én próbáltam utánozni. Kezeit vissza csúsztatta derekamra és a maradék távolságot is megszüntette ami köztünk volt. Nyelvét végig húzta alsó ajkamon mire azok szét nyíltak. Nyelveink keringőt jártak egymással. És egy különös érzés vett hatalmába. Éreztem , hogy fogy a levegőm és ahogyan észre vettem Harry-nek is. Lassan húzta el puha ajkait az enyémtől. Homlokát az én homlokomnak támasztotta majd egy utolsó puszit nyomott számra. Elmosolyodott. De nekem valahogy ez nem sikerült. Neki barátnője van. Harry arcáról is eltűnt a mosoly. Karjaiból ki szabadítva magam futottam vissza az iskolába. A fejemben lévő kérdések csatát vívtak. De ami a legjobban idegesített mind kötül az egy volt. A MIÉRT??

Sorry/Segítség kérés!

Sziasztok Manócskáim! ^w^
Amint látjátok most kivételesen nem résszel jöttem.....Csak annyit szeretnék mondani/ìrni , hogy a blog kb 2 hetet még szünetel. Ez 2 okból ki folyólag is. 1., Csalàdi probléma..2; pedig az , hogy lehet utazom Holmes Chapelbe( *_____*) nagyiékhoz. REMÉLEM NEM HARAGSZOTOK RÁM......ANNYIRA. De ha mégsem megyek akkor lehet ezen a hétvégén is már részre számítani! ;) Remélem azért hiányozni fogok valakinek :(  Ja és még valami. Most elkezdtem gondolkozni a 2 főszereplő brománc nevén......És hát elfogadok segítséget. :$ Na de nem tartalak fel titeket.
See You Soon! :3
XoXo:Boo