8.Stay Strong!

Sziasztok Manócskáim! Öhm hát igen megint késtem nem keveset.Valakinek tudom nem hiányoztam de már valakinek elvonási tünetei voltak.De nézzük a jó oldalát itt van a kövi rész.De mielőtt elkezdenék búcsúzkodni előtte BOLDOG 14. SZÜLETÉS NAPOT SZERETNÉK KÍVÁNNI EGYIK JÓ BARÁTNŐMNEK.TEHÁT BOLDOG SZÜLINAPOT VIKI!!! :3 De nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást remélem tetszeni fog.És persze hagyjatok nyomot magatok után!!! :) ♥♥♥♥

XOXO:Boo

"Nothing can come  between You and I"

A ház csendjét csak a lépcsők buhogása zavarja meg.A sarokban kuporgok és mozdulni sem merek.Talán itt a vég?A sors csak ennyit szánt számomra?De miért?Nem tudom milyen érzés ha az ember szerelmes...ha valaki megcsókolja vagy milyen az amikor megfoghatod pocakod mert tudod hogy a szíved alatt ott van egy gyermek egy gyermek aki neked mindennél fontosabb és a férfi a férfi aki ott áll mellettem jóban rosszban betegségben egészségben.De nekem ez sosem fog megvalósulni.Könnyeim végigszántják arcom.Hirtelen minden zaj megszűnik.Mi történt?Fel állni még nem merek.Pár perc csend után hallom ahogy az egyik váza hatalmas csörrenéssel ismerkedik meg a padlóval.Jobban összehúzom magam.Miért velem történik ez..... miért?Kérdezem magam választ nem várva.Valamiért még is meg nyugtatott ha arra  a két igéző zöld szempárra gondoltam.Amelyik még pár órával ez előtt a konyhapultnál tartott "fogságban".Nem látok semmit de hallom ahogyan az ajtóm nyílik.A szoba hirtelen világosságba borul.Támadóm azonnal ki szúr engem és gúnyos mosollyal az arcán közeledik felém.
-Végre meg vagy!-mondja.-Azt hitted megúszod a múltkorit?Én sem úsztam meg mivel a drágalátos Harry-d bosszút állt.-közelebb lépett egy párat, majd le guggolt elém.-Most pedig.....meg leszel büntetve!-A hajamnál fogva fel rántott a földről majd cibálni kezdett.A torkomból egy hatalmas sikítás szakadt fel a hirtelen jött fájdalom miatt.Féltem nagyon is féltem.Akkor most tényleg itt a vég?Gondolatmenetemből az szakított ki ,hogy Josh az ágyra lökött.-Ha akkor nem jön oda Harry akkor talán még gyengéd is lettem volna , de így?-röhögött fel.Utálom ezt a férget és azt a napot soha nem tudom el felejteni:
A lábaim remegtek.Kezét még mindig szám előtt tartotta.
-Nyugi cica csak szórakozni akarok!-suttogta a fülembe.Megharaptam kezét amivel csak annyit értem el hogy neki nyomott a falnak.
-Josh takarodj innen a picsába!-Ordibálta egy ismerős hang.De.....de miért ennyire ismerős ez a hang?Szemem még mindig össze volt szorítva a félelemtől és nem mertem kinyitni.Ez nem Louis hangja az biztos.De akkor kié?-Josh mi a picsát mondtam neked az előbb?-Kiáltott megint mire én összerezzentem.
-Gyere szórakozzunk egy kicsit a kis cafkával.
-Ha most azonnal nem engeded el szétbaszom a fejed!-Éreztem ahogy a karok elengednek én pedig zokogva a földre rogytam.
-Még nem végeztünk!-mondta asszem Josh.
-Jól vagy?-Jött oda hozzám a megmentőm mire lassan kinyitottam a szemeim.De hát de hát ő az a tuskó az emeletről.Egy aprót bólintottam majd óvatosan felálltam.Egy kicsit szédültem a sok sírástól de nem volt vészes.
-K....köszönöm!-mondtam mire ő csak bólintott egyet majd elment.Egy ideig néztem távolodó alakját majd  lassan én is vissza indultam.
Fel akartam ülni , de Ő vissza lökött.Hátsó zsebéből elő húzott valamit. A könnyek miatt mindent homályos fátyol takart.De ahogyan közeledett felém akkor már teljesen kivehető volt ,hogy egy kés van nála.
-Tudod hány zúzódásom lett miattad?Hmm?-Emelte fel hangját majd egy vágást ejtett karomra.Égett ,fájt egyszerűen nem bírtam hova tenni az érzést.-Tudod mennyi ideig feküdtem kórházban?-Kezemet lefogta és óvatosan, kínzó lassúsággal húzta végig a hideg fémet a rajta.A vér kibuggyant és onnantól kezdve nem akart le állni a vérzés.Hasam aljához ült és kezeimet fejem fölé fogta.-Most pedig látni akarom ahogyan elvérzel!-Harry pulcsiját felgyűrte pólómmal együtt a mellemig.A késsel apró köröket írt le a hasamra miközben mosolygott ami tűnt inkább vicsorgásnak.A könnyeim nem apadtak.Záporokban hulltak még mindig a szememből.Akkor most itt a vég.Remélem Niall nem fogja  magát hibáztatni és remélem ,hogy Harry sem.De vajon a barátaim emlékezni fognak rám?Theo és Krisz milyen lesz  ha felnő?És Apa..Ő vajon ,hogyan viseli majd el ezt?De itt volt az idő amit nem vártam. Josh egy vágást ejtett a mellem alá.Fel üvöltöttem kínomban amin ő csak egy jót röhögött.Nem hinném ,hogy túl mély a seb de annál fájdalmasabb.-Akkor a viszont nem látásra te kis Cafka!-röhögött fel majd a kést a magasba emelte.
-Takarodj!-hallottam meg magam mellől egy mély rekedtes hangot.Josh-nak eltünt a mosoly az arcáról majd Harry felé fordult.
-Te-te mit keresel itt?-dadogta.A kés még mindig hasam felett volt.Josh kezei remegni kezdtek.
-Száj le róla!-mondta mire Josh engedelmeskedett.-Dobd el a kést!-mondta.Azt hittem teszi amit Harry mond de nem.Karomnál fogva fel rántott és maga elé állított.Ujjait bele nyomta nyíltan vérző sebembe.A fájdalomtól egy hatalmasat üvöltöttem.-Te akartad!-szólalt meg a szinte már fekete szemű fiú. Harry közelebb jött amire hatására Josh szorítása el lazult én pedig ki tudtam szabadulni.Lábaim oly gyengének bizonyultak , hogy vissza estem ágyamra.Amikor fel néztem csak annyit láttam, hogy a Göndör Josh hasán ül és üti a már eszméletlen fiút.Akár mennyire is megvetettem ezt a férget a halált azért neki sem kívánhattam.Lassan keltem fel az ágyból mivel még a mellem alatti seb nagyon égett.
-Harry kérlek h....hagyd abba-mondtam megint sírva.Mintha meg sem hallotta volna folytatta cselekedetét.Kezemet hátára simítottam minek hatására megdermedt.Lassan le engedte a kezét majd felállt a földről.Szemei lassan visszanyerték eredeti színüket.
-Jól vagy?-jött közelebb mire én karjaiba vetettem magam.Belőlem jobban ki tört a sírás.Védelmező karjait meg éreztem derekam körül.-Shhhh semmi baj!-nyugtatott.Hatalmas kezei eltűntek derekam körül majd a térdem alá nyúlt az egyikkel a másikkal pedig hátamat támasztotta.Lábaim alól eltűnt a talaj aminek hatására felszisszentem.-Mi a baj?-kérdezte.-Megráztam a fejem amit ő láthatólag nem hitt el.Elindult lefelé a lépcsőn egyenesen a konyhába.A pultra ültetett pont oda mint ahol nem régen álltunk.-Merre van az elsősegély doboz?-kérdezte.
-A mosogató gép feletti polcon.-mondtam nagyon halkan.Lassan le emelte a dobozt.Még pólón keresztül is lehetett látni ahogyan megfeszülnek izmai.Visszajött hozzám és lábaim közé furakodta magát.A pulcsi úját lassan tűrte fel.Kivette a fertőtlenítőt és egy vattát majd elkezdte tisztítani a sebem.Fel-felszisszentem néha.Kívülről csak ennyi volt de belül viszont ordítottam a fájdalomtól.Végre végzett mind két kezemmel.Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.-Köszönöm!-suttogtam és átöleltem ami rossz ötlet volt mivel meg húzódott a mellem alatti sebem.
-Mi az?-kérdezte majd a cipzárért nyúlt amikor tudatosult benne ,hogy az ő pulcsija van rajtam.Elmosolyodott és rám nézett.Én csak lesütöttem szemem és kezét figyeltem ami lassan húzta le a pulóver cipzárját.Tekintetem lassan vezettem fel tökéletes arcvonásaira.Gödröcskéin át szikrázó zöld szemein.Az arcáról eltűnt a mosoly amikor a cipzár teljesen le húzódott.Én is le tekintettem a látvány viszont sokkolt.A pólómat át áztatta a vér.Harry óvatosan le vette rólam pulcsiját majd pólóm aljához nyúlt.A véres anyagot áthúzta fejem fölött és akkor tudatosult bennem ,hogy egy száll fehér neműben ülök előtte.El akartam magamat takarni de nem engedte.Gyengéden elkezdte ezt is fertőtleníteni.

 **************
-Fájt?-kérdezte Harry  már fent a szobámba fekve.Idő közben ki hívta a mentőket és a rendőröket.Letekintettem frissen varrott sebemre majd megráztam a fejem.
-Köszönök mindent!-mondtam majd hozzá bújtam.
-Szívesen!-Nyomtam egy puszit az arcár majd a mai nap fáradalmai miatt azonnal az állom világa magába szippantott.

7.Bent van a házban!

Sziasztok!Köszönöm a komikat a megtekintéseket és a feliratkozókat! :)Sajnálom a késést de nagyon zsúfolt volt ez a hét!! :(  Azért remélem elnyeri tetszéseteket ez a rész is!Ne feledjetek komizni pipálni és fel iratkozni!!! :) ♥♥♥♥
                                 XOXO:Bella :)

"Élj a mának mert minden más bizonytalan!"

Körülöttünk az ég csattogott.A csendes házban hangja visszhangzott.Talán ezért volt olyan érzésem hogy megszűnt a világ.Csak mi ketten.Senki más.Hallani lehetett az eső kopogását az ablakokon.Mi csak egymás szemébe nézve álltunk a konyhapult előtt.Ajkai milliméterekkel voltak az enyémektől.Valamilyen úton módon nem bírtam magamat elszakítani tőle.Szemei szikrázó zöldjében meg-megcsillant egy két villám fénye.Ahogy jobban elmerültem tekintetébe olyan volt mint egy bűvös erdő.Egyszer rideg és goromba egyébként pedig kedves és gyönyörű.Az erdő amjben egyszer az őzikék vidáman rohangálnak és egyszer pedig a háborút látod semmi mást.De talán e rideg erőhöz is társul egy kulcs,egy kulcs ami elengedi a láncokat és az erdő megtelik fénnyeséggel,szeretettel.Biztos vagyok benne hogy legbelül Harry még mindig az a fiú akiről Niall beszélt.Talán előbb vagy utóbb de egyszer úgyis előbújik a sarokból egy kedves fiú és a szeretetre éhes kis szíve vonz majd egy nőt akit soha nem bír elfelejteni aki jóban rosszban vele vagy nélküle de mellette áll.Ezt a pillanatot fejembe véstem.Csalódtam Harry-ben persze pozitív értelemben.Azt hittem hogy amikor esélye van csak lányokkal van de nem.Itt állok előtte sebezhetően és nem csókol meg.Az  én fejemben pedig gondolatok sokasága kavarog.Hatalmas kezeit még mindig derekamon pihenteti.Csendes pillanatunkat a telefonom rezgése zavar meg.Harry kezei eltűnnek derekamról ahogyan meglátja ki hív.A telefont fülemhez emelem.Hallom ahogyan az ajtó ki  majd be csukódik.
-Szia Lou!Mond?-szólok bele.
-Szia Boo!Figyelj tele vagyok piros foltokkal amik nagyon viszketnek!Mit csináljak?-kérdezi mire én el röhögöm magam.
-Bárányhimlő Tommo!-mondom még mindig kuncogva.
-Hogy miiii?-kérdezi elég vékony hangon belőlem pedig kitörik a nevetés.
-10 perc és ott vagyok!Te addig feküdj le!
-Oké!Siess szia!-mondta majd bontotta a vonalat.A szekrényhez mentem és elővettem egy kenőcsöt.Még Krisz-nek kellett amikor ő volt bárányhimlős.Remélem Lou nak is jó!Gyorsan oldaltáskámba csúsztattam a kenőcsöt és a telefont.Niall-nak hagytam egy üzenetet.Bár szerintem ma már nem jön haza.Elindultam az ajtó felé.Kikukucskáltam hogy mennyire vészes a hejzet.Bevallom rosszabbra számítottam.Az ég néha néha csattant egyet.De az eső már nem esett.Elvettem a kulcsomat az akasztóról majd indultam is Lou-hoz.Az utca sötét volt.Csak a villámok néhai fénye világította be semmi más.Egy kicsit......na jó nagyon féltem.
******
Amikor végre elértem Lou-ék házát felsóhajtottam.A csengőre tapadtam majd meg hallottam drága barátom hangját.Amikor kinyitotta az ajtót belőlem ki tört a nevetés.Egy száll bokszerben állt és mindene tele volt piros foltokkal.Végig mértem majd meg állapítottam hogy nagyon elkapta a bárányhimlőt.Ha jól láttam még a láb ujján meg a hajában is volt egy pár darab vörös folt.
-Ne röhögj tudod milyen rossz?-kérdezte mire én nagy nehezen lenyeltem a röhögést.
-Na gyere nagy fiú!-mondtam majd elindultam Louis szobája felé.-Oda feküdj le!-mondtam határozottan.Louis lefeküdt az ágyra majd én is le ültem mellé.Nyomtam egy kicsi kenőcsöt a kezemre majd elkezdetem kenni Louis bárányhimlőit.Amikor az oldalához értem el kezdett ficánkolni mint egy kis fiú.-Most meg mi bajod?-kérdeztem mire ő nagy nehezen ki bökte hogy csikis.Megpróbáltam óvatosabban kenni de akkor csak még jobban ficánkolt.Egy hirtelen ötlettől vezérelve derekára ültem.-Louis William Tomlinson most azonnal abba hagyod.-mondom én is elröhögve.Kezeit lefeszítem a takaróra majd térdeimmel ráhelyezkedek.
-Hé ez így nem ér!-vált át nyafogós hangra.
-Ó fogd be Tomlinson!-mondom majd megint elkezdem kenni a hasát.Lou megint ficánkol amikor hirtelen kinyílik az ajtó.Harry lép be a szobába.
-Lo..-mondata elakad amikor meglát minket.Lenézek és tényleg elég félre érthető.Louis egy szál bokszerben alattam én pedig a derekán ülök.Én teljesen elpirultam.-Öhm....csak annyit akarok mondani hogy itt van Eleanor.-mondta majd belépett mellette a hosszú barna hajú lány.Már éppen készen álltam hogy leüvölti a fejünket.De helyette ki tört belőle a röhögés.Annyira bírom őt.Bennem is és Louis-ban is feltétel nélkül megbízik.Vagyis tudja hogy Lou soha nem lenne képes őt megcsalni....Főleg nem velem.Harry csak értetlenül nézett majd inkább távozott.
-Hát téged meg mi lelt kicsim?-ment oda Louis-hoz majd adott neki egy szájra puszit El.
-Boo megvert!-biggyesztette le alsó ajkát mire mi felnevettünk.-Ne nevess most te verd meg őt!-mondta tetette felháborodással.
-Cica megvert egy csaj!-mondta majd tovább röhögtünk.

*******
A kulcsomat elfordítottam a zárban majd beléptem a hatalmas házba.Utam  a konyhába vezetett.Eszembe jutottak a pár órával ezelőtt történtek.Ahogy mentem egyre beljebb hirtelen megbotlottam valamiben.Letekintettem és Harry pulóvere még mindig a földön hevert.Lassan felemeltem az anyagot majd bele bújtam.Harry kellemes illata átjárta testem minden egyes zugát.Miről beszélek.Nem nem az nem lehet nekem nem techet Harry vagy mégis?....Nem dehogy is nem kergethetem magam hamis ábrándokba.A hűtőből elő vettem magamnak a narancslevet majd felcsoszogtam a szobámba.Az asztalomon egy cetli állt:

"Tom-nál alszom.Holnap kb. 11 körül otthon leszek!Vigyázz magadra!:
                                                                                               Niall."

Ez remek.Lassan besétáltam a fürdőbe majd magamra zártam az ajtót.Ruháimat lassan vettem le magamról.Hosszú szőke hajamat fejem tetejére fogtam és be álltam a zuhany alá.A meleg víz szinte már égette a bőröm de nem érdekelt.Le akarok magamról mosni minden bánatot,szenvedést,fájdalmat de ez sajnos nem lehetséges.Amikor letekintettem kezeimre rá kellett jönnöm hogy teljesen kiáztak.Fájdalmas búcsút vettem a meleg víztől majd kiszálltam a kabinból.A puha anyaggal végigtöröltem testemet és felkapkodtam a pizsamát.Mikor már észbe kaptam akkor már Harry pulcsijának cipzárját húztam össze magamon.Amikor kiléptem a szoba sötétségben úszott.A telefonommal világítottam az utamat az ablak felé.Éppen el akartam húzni a függönyt amikor megpillantottam a házunk előtt pihenő fekete járművet.Majd hatalmas kopogások hangjától zengett az egész ház.Féltem sőt rettegtem.Telefonom elő vettem és máris tárcsáztam a számot.
-Halló?-szólt bele álmos hangon.
-Harry!Kérlek mond hogy te vagy itt nálunk!-akartam magam becsapni.
-Bella?Mi?Mi történt?
-Harry félek!-Rogytam le a földre majd egy pár könnycsepp végig folyt arcomon.Egy öv csörömpölését hallottam majd ajtó csapódást.
-Bella!Kérlek!Mondj valamit!-Kérlelt.
-Bent......van a házban........