8.Stay Strong!

Sziasztok Manócskáim! Öhm hát igen megint késtem nem keveset.Valakinek tudom nem hiányoztam de már valakinek elvonási tünetei voltak.De nézzük a jó oldalát itt van a kövi rész.De mielőtt elkezdenék búcsúzkodni előtte BOLDOG 14. SZÜLETÉS NAPOT SZERETNÉK KÍVÁNNI EGYIK JÓ BARÁTNŐMNEK.TEHÁT BOLDOG SZÜLINAPOT VIKI!!! :3 De nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást remélem tetszeni fog.És persze hagyjatok nyomot magatok után!!! :) ♥♥♥♥

XOXO:Boo

"Nothing can come  between You and I"

A ház csendjét csak a lépcsők buhogása zavarja meg.A sarokban kuporgok és mozdulni sem merek.Talán itt a vég?A sors csak ennyit szánt számomra?De miért?Nem tudom milyen érzés ha az ember szerelmes...ha valaki megcsókolja vagy milyen az amikor megfoghatod pocakod mert tudod hogy a szíved alatt ott van egy gyermek egy gyermek aki neked mindennél fontosabb és a férfi a férfi aki ott áll mellettem jóban rosszban betegségben egészségben.De nekem ez sosem fog megvalósulni.Könnyeim végigszántják arcom.Hirtelen minden zaj megszűnik.Mi történt?Fel állni még nem merek.Pár perc csend után hallom ahogy az egyik váza hatalmas csörrenéssel ismerkedik meg a padlóval.Jobban összehúzom magam.Miért velem történik ez..... miért?Kérdezem magam választ nem várva.Valamiért még is meg nyugtatott ha arra  a két igéző zöld szempárra gondoltam.Amelyik még pár órával ez előtt a konyhapultnál tartott "fogságban".Nem látok semmit de hallom ahogyan az ajtóm nyílik.A szoba hirtelen világosságba borul.Támadóm azonnal ki szúr engem és gúnyos mosollyal az arcán közeledik felém.
-Végre meg vagy!-mondja.-Azt hitted megúszod a múltkorit?Én sem úsztam meg mivel a drágalátos Harry-d bosszút állt.-közelebb lépett egy párat, majd le guggolt elém.-Most pedig.....meg leszel büntetve!-A hajamnál fogva fel rántott a földről majd cibálni kezdett.A torkomból egy hatalmas sikítás szakadt fel a hirtelen jött fájdalom miatt.Féltem nagyon is féltem.Akkor most tényleg itt a vég?Gondolatmenetemből az szakított ki ,hogy Josh az ágyra lökött.-Ha akkor nem jön oda Harry akkor talán még gyengéd is lettem volna , de így?-röhögött fel.Utálom ezt a férget és azt a napot soha nem tudom el felejteni:
A lábaim remegtek.Kezét még mindig szám előtt tartotta.
-Nyugi cica csak szórakozni akarok!-suttogta a fülembe.Megharaptam kezét amivel csak annyit értem el hogy neki nyomott a falnak.
-Josh takarodj innen a picsába!-Ordibálta egy ismerős hang.De.....de miért ennyire ismerős ez a hang?Szemem még mindig össze volt szorítva a félelemtől és nem mertem kinyitni.Ez nem Louis hangja az biztos.De akkor kié?-Josh mi a picsát mondtam neked az előbb?-Kiáltott megint mire én összerezzentem.
-Gyere szórakozzunk egy kicsit a kis cafkával.
-Ha most azonnal nem engeded el szétbaszom a fejed!-Éreztem ahogy a karok elengednek én pedig zokogva a földre rogytam.
-Még nem végeztünk!-mondta asszem Josh.
-Jól vagy?-Jött oda hozzám a megmentőm mire lassan kinyitottam a szemeim.De hát de hát ő az a tuskó az emeletről.Egy aprót bólintottam majd óvatosan felálltam.Egy kicsit szédültem a sok sírástól de nem volt vészes.
-K....köszönöm!-mondtam mire ő csak bólintott egyet majd elment.Egy ideig néztem távolodó alakját majd  lassan én is vissza indultam.
Fel akartam ülni , de Ő vissza lökött.Hátsó zsebéből elő húzott valamit. A könnyek miatt mindent homályos fátyol takart.De ahogyan közeledett felém akkor már teljesen kivehető volt ,hogy egy kés van nála.
-Tudod hány zúzódásom lett miattad?Hmm?-Emelte fel hangját majd egy vágást ejtett karomra.Égett ,fájt egyszerűen nem bírtam hova tenni az érzést.-Tudod mennyi ideig feküdtem kórházban?-Kezemet lefogta és óvatosan, kínzó lassúsággal húzta végig a hideg fémet a rajta.A vér kibuggyant és onnantól kezdve nem akart le állni a vérzés.Hasam aljához ült és kezeimet fejem fölé fogta.-Most pedig látni akarom ahogyan elvérzel!-Harry pulcsiját felgyűrte pólómmal együtt a mellemig.A késsel apró köröket írt le a hasamra miközben mosolygott ami tűnt inkább vicsorgásnak.A könnyeim nem apadtak.Záporokban hulltak még mindig a szememből.Akkor most itt a vég.Remélem Niall nem fogja  magát hibáztatni és remélem ,hogy Harry sem.De vajon a barátaim emlékezni fognak rám?Theo és Krisz milyen lesz  ha felnő?És Apa..Ő vajon ,hogyan viseli majd el ezt?De itt volt az idő amit nem vártam. Josh egy vágást ejtett a mellem alá.Fel üvöltöttem kínomban amin ő csak egy jót röhögött.Nem hinném ,hogy túl mély a seb de annál fájdalmasabb.-Akkor a viszont nem látásra te kis Cafka!-röhögött fel majd a kést a magasba emelte.
-Takarodj!-hallottam meg magam mellől egy mély rekedtes hangot.Josh-nak eltünt a mosoly az arcáról majd Harry felé fordult.
-Te-te mit keresel itt?-dadogta.A kés még mindig hasam felett volt.Josh kezei remegni kezdtek.
-Száj le róla!-mondta mire Josh engedelmeskedett.-Dobd el a kést!-mondta.Azt hittem teszi amit Harry mond de nem.Karomnál fogva fel rántott és maga elé állított.Ujjait bele nyomta nyíltan vérző sebembe.A fájdalomtól egy hatalmasat üvöltöttem.-Te akartad!-szólalt meg a szinte már fekete szemű fiú. Harry közelebb jött amire hatására Josh szorítása el lazult én pedig ki tudtam szabadulni.Lábaim oly gyengének bizonyultak , hogy vissza estem ágyamra.Amikor fel néztem csak annyit láttam, hogy a Göndör Josh hasán ül és üti a már eszméletlen fiút.Akár mennyire is megvetettem ezt a férget a halált azért neki sem kívánhattam.Lassan keltem fel az ágyból mivel még a mellem alatti seb nagyon égett.
-Harry kérlek h....hagyd abba-mondtam megint sírva.Mintha meg sem hallotta volna folytatta cselekedetét.Kezemet hátára simítottam minek hatására megdermedt.Lassan le engedte a kezét majd felállt a földről.Szemei lassan visszanyerték eredeti színüket.
-Jól vagy?-jött közelebb mire én karjaiba vetettem magam.Belőlem jobban ki tört a sírás.Védelmező karjait meg éreztem derekam körül.-Shhhh semmi baj!-nyugtatott.Hatalmas kezei eltűntek derekam körül majd a térdem alá nyúlt az egyikkel a másikkal pedig hátamat támasztotta.Lábaim alól eltűnt a talaj aminek hatására felszisszentem.-Mi a baj?-kérdezte.-Megráztam a fejem amit ő láthatólag nem hitt el.Elindult lefelé a lépcsőn egyenesen a konyhába.A pultra ültetett pont oda mint ahol nem régen álltunk.-Merre van az elsősegély doboz?-kérdezte.
-A mosogató gép feletti polcon.-mondtam nagyon halkan.Lassan le emelte a dobozt.Még pólón keresztül is lehetett látni ahogyan megfeszülnek izmai.Visszajött hozzám és lábaim közé furakodta magát.A pulcsi úját lassan tűrte fel.Kivette a fertőtlenítőt és egy vattát majd elkezdte tisztítani a sebem.Fel-felszisszentem néha.Kívülről csak ennyi volt de belül viszont ordítottam a fájdalomtól.Végre végzett mind két kezemmel.Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.-Köszönöm!-suttogtam és átöleltem ami rossz ötlet volt mivel meg húzódott a mellem alatti sebem.
-Mi az?-kérdezte majd a cipzárért nyúlt amikor tudatosult benne ,hogy az ő pulcsija van rajtam.Elmosolyodott és rám nézett.Én csak lesütöttem szemem és kezét figyeltem ami lassan húzta le a pulóver cipzárját.Tekintetem lassan vezettem fel tökéletes arcvonásaira.Gödröcskéin át szikrázó zöld szemein.Az arcáról eltűnt a mosoly amikor a cipzár teljesen le húzódott.Én is le tekintettem a látvány viszont sokkolt.A pólómat át áztatta a vér.Harry óvatosan le vette rólam pulcsiját majd pólóm aljához nyúlt.A véres anyagot áthúzta fejem fölött és akkor tudatosult bennem ,hogy egy száll fehér neműben ülök előtte.El akartam magamat takarni de nem engedte.Gyengéden elkezdte ezt is fertőtleníteni.

 **************
-Fájt?-kérdezte Harry  már fent a szobámba fekve.Idő közben ki hívta a mentőket és a rendőröket.Letekintettem frissen varrott sebemre majd megráztam a fejem.
-Köszönök mindent!-mondtam majd hozzá bújtam.
-Szívesen!-Nyomtam egy puszit az arcár majd a mai nap fáradalmai miatt azonnal az állom világa magába szippantott.