7.Bent van a házban!

Sziasztok!Köszönöm a komikat a megtekintéseket és a feliratkozókat! :)Sajnálom a késést de nagyon zsúfolt volt ez a hét!! :(  Azért remélem elnyeri tetszéseteket ez a rész is!Ne feledjetek komizni pipálni és fel iratkozni!!! :) ♥♥♥♥
                                 XOXO:Bella :)

"Élj a mának mert minden más bizonytalan!"

Körülöttünk az ég csattogott.A csendes házban hangja visszhangzott.Talán ezért volt olyan érzésem hogy megszűnt a világ.Csak mi ketten.Senki más.Hallani lehetett az eső kopogását az ablakokon.Mi csak egymás szemébe nézve álltunk a konyhapult előtt.Ajkai milliméterekkel voltak az enyémektől.Valamilyen úton módon nem bírtam magamat elszakítani tőle.Szemei szikrázó zöldjében meg-megcsillant egy két villám fénye.Ahogy jobban elmerültem tekintetébe olyan volt mint egy bűvös erdő.Egyszer rideg és goromba egyébként pedig kedves és gyönyörű.Az erdő amjben egyszer az őzikék vidáman rohangálnak és egyszer pedig a háborút látod semmi mást.De talán e rideg erőhöz is társul egy kulcs,egy kulcs ami elengedi a láncokat és az erdő megtelik fénnyeséggel,szeretettel.Biztos vagyok benne hogy legbelül Harry még mindig az a fiú akiről Niall beszélt.Talán előbb vagy utóbb de egyszer úgyis előbújik a sarokból egy kedves fiú és a szeretetre éhes kis szíve vonz majd egy nőt akit soha nem bír elfelejteni aki jóban rosszban vele vagy nélküle de mellette áll.Ezt a pillanatot fejembe véstem.Csalódtam Harry-ben persze pozitív értelemben.Azt hittem hogy amikor esélye van csak lányokkal van de nem.Itt állok előtte sebezhetően és nem csókol meg.Az  én fejemben pedig gondolatok sokasága kavarog.Hatalmas kezeit még mindig derekamon pihenteti.Csendes pillanatunkat a telefonom rezgése zavar meg.Harry kezei eltűnnek derekamról ahogyan meglátja ki hív.A telefont fülemhez emelem.Hallom ahogyan az ajtó ki  majd be csukódik.
-Szia Lou!Mond?-szólok bele.
-Szia Boo!Figyelj tele vagyok piros foltokkal amik nagyon viszketnek!Mit csináljak?-kérdezi mire én el röhögöm magam.
-Bárányhimlő Tommo!-mondom még mindig kuncogva.
-Hogy miiii?-kérdezi elég vékony hangon belőlem pedig kitörik a nevetés.
-10 perc és ott vagyok!Te addig feküdj le!
-Oké!Siess szia!-mondta majd bontotta a vonalat.A szekrényhez mentem és elővettem egy kenőcsöt.Még Krisz-nek kellett amikor ő volt bárányhimlős.Remélem Lou nak is jó!Gyorsan oldaltáskámba csúsztattam a kenőcsöt és a telefont.Niall-nak hagytam egy üzenetet.Bár szerintem ma már nem jön haza.Elindultam az ajtó felé.Kikukucskáltam hogy mennyire vészes a hejzet.Bevallom rosszabbra számítottam.Az ég néha néha csattant egyet.De az eső már nem esett.Elvettem a kulcsomat az akasztóról majd indultam is Lou-hoz.Az utca sötét volt.Csak a villámok néhai fénye világította be semmi más.Egy kicsit......na jó nagyon féltem.
******
Amikor végre elértem Lou-ék házát felsóhajtottam.A csengőre tapadtam majd meg hallottam drága barátom hangját.Amikor kinyitotta az ajtót belőlem ki tört a nevetés.Egy száll bokszerben állt és mindene tele volt piros foltokkal.Végig mértem majd meg állapítottam hogy nagyon elkapta a bárányhimlőt.Ha jól láttam még a láb ujján meg a hajában is volt egy pár darab vörös folt.
-Ne röhögj tudod milyen rossz?-kérdezte mire én nagy nehezen lenyeltem a röhögést.
-Na gyere nagy fiú!-mondtam majd elindultam Louis szobája felé.-Oda feküdj le!-mondtam határozottan.Louis lefeküdt az ágyra majd én is le ültem mellé.Nyomtam egy kicsi kenőcsöt a kezemre majd elkezdetem kenni Louis bárányhimlőit.Amikor az oldalához értem el kezdett ficánkolni mint egy kis fiú.-Most meg mi bajod?-kérdeztem mire ő nagy nehezen ki bökte hogy csikis.Megpróbáltam óvatosabban kenni de akkor csak még jobban ficánkolt.Egy hirtelen ötlettől vezérelve derekára ültem.-Louis William Tomlinson most azonnal abba hagyod.-mondom én is elröhögve.Kezeit lefeszítem a takaróra majd térdeimmel ráhelyezkedek.
-Hé ez így nem ér!-vált át nyafogós hangra.
-Ó fogd be Tomlinson!-mondom majd megint elkezdem kenni a hasát.Lou megint ficánkol amikor hirtelen kinyílik az ajtó.Harry lép be a szobába.
-Lo..-mondata elakad amikor meglát minket.Lenézek és tényleg elég félre érthető.Louis egy szál bokszerben alattam én pedig a derekán ülök.Én teljesen elpirultam.-Öhm....csak annyit akarok mondani hogy itt van Eleanor.-mondta majd belépett mellette a hosszú barna hajú lány.Már éppen készen álltam hogy leüvölti a fejünket.De helyette ki tört belőle a röhögés.Annyira bírom őt.Bennem is és Louis-ban is feltétel nélkül megbízik.Vagyis tudja hogy Lou soha nem lenne képes őt megcsalni....Főleg nem velem.Harry csak értetlenül nézett majd inkább távozott.
-Hát téged meg mi lelt kicsim?-ment oda Louis-hoz majd adott neki egy szájra puszit El.
-Boo megvert!-biggyesztette le alsó ajkát mire mi felnevettünk.-Ne nevess most te verd meg őt!-mondta tetette felháborodással.
-Cica megvert egy csaj!-mondta majd tovább röhögtünk.

*******
A kulcsomat elfordítottam a zárban majd beléptem a hatalmas házba.Utam  a konyhába vezetett.Eszembe jutottak a pár órával ezelőtt történtek.Ahogy mentem egyre beljebb hirtelen megbotlottam valamiben.Letekintettem és Harry pulóvere még mindig a földön hevert.Lassan felemeltem az anyagot majd bele bújtam.Harry kellemes illata átjárta testem minden egyes zugát.Miről beszélek.Nem nem az nem lehet nekem nem techet Harry vagy mégis?....Nem dehogy is nem kergethetem magam hamis ábrándokba.A hűtőből elő vettem magamnak a narancslevet majd felcsoszogtam a szobámba.Az asztalomon egy cetli állt:

"Tom-nál alszom.Holnap kb. 11 körül otthon leszek!Vigyázz magadra!:
                                                                                               Niall."

Ez remek.Lassan besétáltam a fürdőbe majd magamra zártam az ajtót.Ruháimat lassan vettem le magamról.Hosszú szőke hajamat fejem tetejére fogtam és be álltam a zuhany alá.A meleg víz szinte már égette a bőröm de nem érdekelt.Le akarok magamról mosni minden bánatot,szenvedést,fájdalmat de ez sajnos nem lehetséges.Amikor letekintettem kezeimre rá kellett jönnöm hogy teljesen kiáztak.Fájdalmas búcsút vettem a meleg víztől majd kiszálltam a kabinból.A puha anyaggal végigtöröltem testemet és felkapkodtam a pizsamát.Mikor már észbe kaptam akkor már Harry pulcsijának cipzárját húztam össze magamon.Amikor kiléptem a szoba sötétségben úszott.A telefonommal világítottam az utamat az ablak felé.Éppen el akartam húzni a függönyt amikor megpillantottam a házunk előtt pihenő fekete járművet.Majd hatalmas kopogások hangjától zengett az egész ház.Féltem sőt rettegtem.Telefonom elő vettem és máris tárcsáztam a számot.
-Halló?-szólt bele álmos hangon.
-Harry!Kérlek mond hogy te vagy itt nálunk!-akartam magam becsapni.
-Bella?Mi?Mi történt?
-Harry félek!-Rogytam le a földre majd egy pár könnycsepp végig folyt arcomon.Egy öv csörömpölését hallottam majd ajtó csapódást.
-Bella!Kérlek!Mondj valamit!-Kérlelt.
-Bent......van a házban........